Pista bá olyasmi volt nekem akkor, mint Matula bácsi a Tüskevárban. Õ horgászott mindenre csukára, süllõre, pontyra, harcsára, minden olyan halra, ami csak megtalálható volt akkor a vízben. Egyik éjszaka kinn maradhattam vele a stégen, teljesen el voltam ájulva és árgus szemekkel figyeltem, hogy mit csinál. Hatalmas élmény volt, amikor fogott elõttem egy pontyot – nem volt nagy, olyan kettõ kilógramm körüli lehetett – abban a percben ,,megmérgezõdtem” . Magam sem tudom, hogy miért, de leírhatatlan hatással volt rám a fárasztás jelenete, még ma is kristálytisztán emlékszem rá. Örök életemre belém vésõdött ez az élmény.
Folyton bele akartam avatkozni gyerekfejjel a dolgokba, erre Õ csak annyit mondott – ha akarod, te is megtanulhatsz horgászni egyszer. Nem igen kellett többször mondania ezt, onnantól fogva napokig nem tudott levakarni magáról, folyamatosan mellette voltam, kérdezõsködtem, míg a többi gyerek úszkált vagy csónakázott, én mentem az „Öreg” után és figyeltem. Konkrétan ez volt az elsõ maradandó emlékem a horgászatról, viszont annyira meghatároz&oacte; volt, hogy belém égett, mint egy tetoválás és egész életemben végigkísért. Miután innen hazamentünk, mind untalan harsogtam a szüleimnek, hogy pecabotot szeretnék, vigyenek horgászni, stb… Így is lett. Teltek múltak az évek felcseperedtem, már egyedül is elengedtek horgászni. Minden alkalommal nagyobb élményekkel tértem haza, mindig volt kitõl ellesni egy kis újat, mindig tanulgattam ezt azt, természetesen magamtó is kitaláltam dolgokat – aztán vagy mûködtek vagy nem, de fel soha nem adtam - és ez a fejlõdni vágyás most is töretlenül, ugyanúgy tart és remélem még nagyon sokáig így lesz. Kb. 30 éve horgászom, de valahányszor kiérkezek egy vízpartra, a szívem hevesebben kezd dobogni és konstatálom magamban – Józsi itt a te helyed. Hogy miért a Pontyok lettek a kedvenc horgászhalaim azt csak a Jó Atya tudja, valószínû azért, mert az õ horgászatuk a legszínesebb.
Kedvenc csalid, végszereléked?
Ez egy igazán nehéz kérdés, azért, mert ez folyamatosan változik. A csali vonatkozásában megjegyezném, hogy egy pár évvel ezelõttig, gyári, kész bojlival soha nem horgásztam. Mindig saját magam készítettem a csalikat. Régebben nagyon nehéz volt beszerezni jó minõségû bojli összetevõket, ilyen-olyan cégektõl vásároltam. Volt, hogy külföldre kellett kimenni egy-két normális összetevõért. Éppen ezért sokszor nehéz volt tartani a minõséget. 2004 környékén találkoztam elõször a CC Moore- ral, elkezdtem használni az általa gyártott összetevõket és nagyon meg voltam vele elégedve. Ez a cég több, mint 150 éve foglalkozik állati takarmányozással, ezen belül hal csali gyártással. Rengeteg olyan korszakalkotó újítása volt, mely gyökeresen megváltoztatta és segítette a pontyhorgászat fejlõdését. A minõsége mindig állandó volt, nem beszélve a széles termék palettájáról, amit minden nagyképûség nélkül kijelenthetünk, hogy egyedülálló a világon. Minden megtalálható volt nála, amire csak szüksége lehet egy bojli horgásznak. Így hát mellette tettem le a voksomat és az óta töretlenül csak az õ termékeiket használom.
Gyári bojli is elõször CC Moore volt a hajszálelõkémen. Nagyon sokszor az általam összerakott mixbõl készített bojlival horgászok, de ha kész ( gyári ) bojliról van szó, akkor nálam a CC Moore Odyssey XXX csali jön elõször szóba. Ez a csali egy nagyon erõs halas alapra épített, 10% újzélandi zöldajkú kagylókivonatot tartalmazó bojli. Kérdésedre válaszolva, igazából õ a kedvencem. 2006-os megjelenése óta átment egy két fejlesztésen, de sikere azóta is világszerte töretlen. Az angol cégnek ezen kívül van még másik három bojli családja is ( Meteor, N-Gage XP és a Live System ), õket is elõszeretettel használom. A CC Moore alapvetõen csak ezt a négy bojlicsaládot kínálja, természetesen ezek kiegészítõivel együtt, viszont felkínálja termék palettáján az összes létezõ alapanyagot, amibõl bojlit lehet készíteni. A cég alapmottója is ez: Csali gondolkodó horgászoknak!
A végszerelékre irányuló kérdésed is érdekes. Tudjuk nagyon jól, hogy végtelen számú variációjuk ismeretes. Minden egyes szerelék, ami napvilágot látott, valamelyik kreatív és gondolkodó horgász agyából pattant ki és természetesen esküszik rá, hogy kifogástalanul mûködik, ami igaz is lehet. De! Fogadjuk el azt az egyszerû tényt, hogy olyan végszerelék nem létezik, ami mindig és mindenhol tökéletesen mûködik. Ugyanúgy, mint ahogy ilyen bojli sincs. Egy adott végszerelék hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy milyen és mekkora csalival szereljük fel azt, hogy folyón, tározón vagy éppen bányatavon horgászunk vele. Függ az adott víz tisztaságától, a víz hõmérséklettõl, ezáltal a pontyok táplálkozási intenzitásától, függ attól, hogy milyen és mekkora ólommal szereljük, függ a meghorgászott hely hozzánk viszonyított távolságától, függ attól, hogy az aljzat iszapos-e vagy kemény, hogy akadós terepen horgászunk-e vagy sem, és még sorolhatnánk rengeteg dolgot, ami miatt ilyen és olyan típusú elõkéket kötünk.
Mindezek mellett - és ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül - a felhasznált horog hegye a legfontosabb. Sok mindenki elsiklik felette, pedig ez a legmeghatározóbb egy elõke hatékonyságát tekintve. Mindig a leghegyesebbnek kell lennie. Van, hogy kapásonként le kell cserélni, mert ha már – még ha csak egy mikronnyit is – tompult, jelentõsen megnehezíti a következõ akadást. Mindenki használja a saját megszokott technikáját és soha sem szabad egyiket sem lebecsülni. Személy szerint a karom szereléket és ennek különbözõ változatait kedvelem a legjobban, természetesen ezt a szereléket is elkészíthetjük többféleképpen és többféle típusú horoggal. Évek óta a Gardner cég Covert aprócikkeivel, elõkezsinórjaival és horgaival dolgozom. Rengeteg kiváló termékük létezik és minden típusú szerelék elkészítéséhez megtaláljuk a megfelelõ alkatrészt.
Melyek a kedvenc vizeid?
A bányatavakat szeretem a legjobban több ok miatt is. Elõször is ezek a tavak mélységükbõl é tisztaságukból kifolyólag sokkal több természetes táplálékot kínálnak a pontyok számára, mint más tavak, azáltal az itt élõ halak sokkal egészségesebbek és erõsebbek. Az ilyen vizekben a horog ütötte sebek is gyorsabban gyógyulnak. Másrészt, talán ezekbe a tavakban találhatunk még nagyobb pontyokat, pont a mélységük és a változatos mederviszonyaik miatt, mivel nagyon nehezen meghorgászható és lehálózható vizek ezek. Sajnos szép lassan ezekbõl a tavakból is kifogynak a nagy pontyok, de bízok abban, hogy egy két ravasz potyka megéri a tisztes öregkort túlélve a sok hal tolvaj támadását. Ilyen tavakon horgászva, sokkal többet kell gondolkodnunk és variálnunk egy etetési technikán vagy épp egy jó helykeresésen, így szakmailag is jobban fejlõdhetünk. Végül, de nem utolsó sorban rettenetesen csodás érzés kristálytiszta vízben halat fárasztani.
Melyik volt a legnagyobb halad 2011 és 2012 évben, milyen csalival, milyen szerelékkel és hol
fogtad?
A 2011-es évem rendkívül jól alakult halfogás szempontjából. Sikerült 5 db 20kg feletti pontyot fognom, melyek közül a legnagyobb egy gyönyörû 26,10 kg-os tõponty volt. Az idei évben a rekordot egy 22,40kg-os tükörponty tartja, de még közel sincs vége a szezonnak. Sõt! Most kezdõdik talán a legjobb idõszak, ami a nagyponty horgászaté, az õsz. Személy szerint a szeptembert, az októbert és a novembert szeretem a legjobban. Elõszeretettel horgászok didergõ hidegben is. Ilyenkor a lassan lehûlõ vízben a nagy pontyok intenzívebben táplálkoznak, a súlygyarapodásuk is intenzívebb. Úgy gondolom, hogy november tájékán tudunk legnagyobb súlyban megfogni egy adott halat. Nem ritka, hogy bányatavakra decemberben is kilátogatok. Amíg az ilyen típusú tavak nem fagynak be, nagyon eredményesek lehetünk.
.jpg)
Hogyan értékeled az eddigi munkádat a Pontycentrumnál?
Az általunk forgalmazott angol termékek ( Trakker, Gardner, CC Moore, Reuben Heaton, ATT) nagyon komoly és már világszerte régóta fennálló és bizonyítottan elfogadott, minõségi márkák. Nagyon örülök és büszke vagyok arra, hogy ezek a termékek a Pontycentrum Magyarország Kft. gondozásában kerülnek Magyarországra, és sok pontyhorgásznak okoznak nap mint nap örömet. Az említett márkák már jó pár éve képviseltetik magukat hazánkban, egy nagyon kedves barátom Hartmann Tomi jóvoltából, aki tudást, energiát, idõt és pénzt nem kímélve ezeket a termékeket bevezette itthon és megszerettette a magyar bojlis közönséggel. Idõközben Tamás pályája, - nem elszakadva a pontyhorgászat mindent mondó, gyönyörû világától – más irányba fordult, így én lehettem az a szerencsés, aki a Pontycentrum, az általa képviselt márkák és a csapata útját tovább egyengethetem. A partner boltokkal való kapcsolattartás, a folyamatos termékismeret fejlesztés, a reklámszervezések, a csapat összehangolása, a cikkek írása, a kiállításokra való felkészülés, a weboldal folyamatos karbantartása, a horgász táborok megszervezése stb.. alapjában véve nem egy könnyû feladat, viszont nagyon szeretem csinálni.
Úgy gondolom, ha az ember úgy tölti mindennapjait a munkájában, hogy szereti azt és szívvel csinálja, az elõbb utóbb eredményes lesz. A partnereinktõl és a horgászoktól visszaérkezõ pozitív visszajelzések alapján úgy érzem, hogy jól és megbízhatóan csináljuk, amit csinálunk, így nincs okom semmilyen panaszra. Folyamatosan próbálunk úgy az üzlet, mint a pontyhorgászat terén fejlõdni. Mivel a csapat és jómagam számára a Pontycentrum nem csak egy pénzkereseti lehetõség, hanem egy eszme, egy hivatás és egy különös pontyszeretõ mentalitás kusza keresztezõdése, ezért eltökélt szándékunk és mindent megteszünk azért, hogy Magyarországon a pontyhorgászat – az angol példához hasonlóan – minél színvonalasabbá és tudatosabbá fejlõdjön.
Mennyi idõt és energiát igényel ennyi termékkel lefedni az országot?
Picit, ha lehet, átformálnám a kérdésed, és úgy válaszolnék. (Mi szükséges ahhoz, hogy ennyi termékkel lefedd az országot?), mivel úgy gondolom, hogy maga a fizikai megvalósítása ennek a dolognak nem olyan bonyolult feladat. Viszont létrejöttéhez elengedhetetlenül szükséges a partnerboltjainkkal való korrekt, megbízható és fejlõdõ kapcsolattartás, valamint a horgászok maximális és minõségi kiszolgálása és információkkal való ellátása. Erre akár egy jól megszervezett kiállítás is kiválóan alkalmas. Nagyon szeretek az emberekkel beszélgetni, információkat cserélgetni. Mivel minõségi angol termékekrõl van szó, így nem tartoznak az olcsó tucat termékek közé. Rengeteg energiát fordítunk arra, hogy a horgászok minél közelebbrõl megismerjék ezeket a termékeket és megpróbáljuk velük megértetni, hogy az olcsó, gyengébb minõségû termék megvásárlása csak rövid távon pénztárcakímélõ. Minél több idõt eltölt az ember ebben a csodás sportban, annál biztosabban érzi, hogy ez így van.
Tudom, hogy nagyon sokan tisztában vannak ezzel elméleti szinten, viszont a gyakorlatban az anyagi kereteik korlátozzák õket. Ezt maximálisan megértem. Sajnos a jelenlegi magyar gazdasági helyzet nem sokat segít ezen a helyzeten. Nagyon nagy segítségünkre van a termékek megismertetésében az, hogy létrehoztuk évekkel ezelõtt a Pontycentrum csapatát. Egy baráti és szakmai téren mûködõ közösség ez, melynek tagjai maximálisan ismerik és bíznak a termékeinkben, és mivel csak ezeket használják, magabiztosan és érdemben tudnak róluk beszélni. Rengeteget horgásznak, folyamatosan próbálják magukat fejleszteni, és egymást segítve, megosztva a tapasztalt, hasznos információkat, közösen elõbbre jutni. Ezt csak így lehet csinálni. Részt vesznek a cikkek írásában, a kiállítások és a táborok szervezésében is.
Mit gondolsz, van e még új a nap alatt a bojlizás terén?
Hogyne. Mint ahogy minden alakul, változik és fejlõdik körülöttünk, ugyanúgy a horgászat tudománya is. Természetesen ez vonatkozik bármilyen horgászati ágra vagy stílusra egyaránt. Elég, ha visszatekintünk egy kicsit az idõben. Két évtizeddel ezelõtt – ami nem egy nagy idõ - a pontyhorgászat világszerte még gyerekcipõben járt. A hagyományos magokkal történõ csalizási módszert lassan kezdte felváltani a bojlival való csalizás. Az angolok voltak ennek a nagy úttörõi. Nagyon nagy áttörés történt ebben, mikor is rájöttek arra, hogy könnyebben be lehet cserkészni a pontyokat, ha számukra a természetes táplálékukat legjobban megközelítõ csalit állítanak össze. Így született meg a bojli, és vele együtt az a mentalitás is teret hódított, mely a halak védelmét szolgálja. Kifogni, lefotózni, visszaengedni úgy, hogy közben a lehetõ legkevesebb sérülést okozzuk a pontyoknak, és mindemellett olyan táplálékkal etetni õket, melyek élettani hatása a legjobb számukra.
Ezáltal megõrizni egy adott tó pontyállományát, így hosszú évekre lenyûgözõ horgászélményeket biztosítani. Biztos vagyok benne, hogy eme szemlélet egyre jobban elterjed hazánkban is és más országokban is. Ahogy látjuk a pontyhorgászattal kapcsolatos kiegészítõ felszerelések is egyre kifinomultabbak és letisztultabbak. Különbözõ gyártók szakosodtak a pontyhorgászattal kapcsolatos kellékek és csalik gyártására, és ki-ki a saját elképzelései alapján ki tudja választani számára a legmegfelelõbbet. Nagyon sok érdekességet rejteget még nekünk a pontyhorgászat világa. Biztos vagyok abban, hogy az elkövetkezendõ években olyan csalik, praktikák, szerelékek, kellékek, technikák fognak napvilágot látni kreatív és ügyes pontyhorgászok jóvoltából, amikrõl most még nem is sejtünk.
Mi a véleményed a pontyok kényszervándorlásáról?
Hát igen! Sajnos létezik ez a fogalom. A pontyhorgászat fejlõdésével egyenes arányban nõttek az ezzel kapcsolatos anyagi és üzleti tevékenységek is. Alapvetõen ezzel nem is volna semmi probléma. Különbözõ horgászboltok és horgász tavak specializálódtak ennek a horgászstílusnak a kiszolgálására. A probléma ott kezdõdött, amikor kisebb magántavak tulajdonosai, pusztán a saját meggazdagodásuk érdekében, felrúgva a természet örök rendjét - istent játszva – felvásárolgatták a vadvizekben kifogott nagypontyok nagy részét, mindezt azért, hogy késõbb a horgászhelyeiket horribilis összegekért ki tudják adni. Abszolút nem gondolnak arra, hogy ezzel mekkora károkat okoznak. A Balatonból a Tisza-Tóból, a Duna holtágakból, a tiszai holtágakból és sorolhatnánk még nagyon sok olyan vizet, melybõl a nagy pontyok ilyen formán eltávoztak. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy az ilyen természetes közegükbõl kiszakított halak – bekerülve egy kis pocsolyába – drasztikusan< visszafogynak, esetleg el is pusztulnak, mivel ezekben a „pontybörtönökben” nincs jelen az a természetes táplálék, mint ahonnan elhozták õket. Ha egy hal elpusztul, hozni kell másikat helyette, így a körforgás sajnos fennmarad. Teljes mértékben etikátlan egy ilyen tavon horgászni, másrészt a horgász élmény sem reális, mivel szerencsétlen éhezõ pontyokat bárki, szinte bármilyen csalival meg tudja fogni. Nem dicsõség egy ilyen tavon halat fogni.
Ennek az egésznek a létrejöttében hibázik az, aki kifogja és eladja a halat, hibázik a tótulajdonos, aki megveszi és hibázik az is, aki elmegy egy ilyen tóra horgászni, ezzel támogatva az ilyen tavak mûködését. Sajnos a magyar törvények idióta és értelmetlen összekuszálódása erre lehetõséget ad, ilyen formán büntetlenül lehet ezeket a halrablásokat véghezvinni. Megjegyezném, hogy Angliában vagy akár Franciaországban komoly letöltendõ börtönbüntetéssel sújtják az ilyesfajta hallopást. De Magyarországon sajnos mindent meg lehet csinálni. Arra is van példa, hogy az ilyen típusú tavak egymást is meglopják. Egyszerûen hihetetlen.
Jómagam és a Pontycentrum csapata elvbõl nem megy ezekre a tavakra horgászni. Maximum ennyit tudunk tenni tiltakozásképpen ezek ellen a pontyhorgászatot megszégyenítõ tevékenységek ellen. Ezúton kérek minden olyan hithû pontyhorgászt, akikben egy kicsikét is él a természet és a ponty szeretete, hogy ha lehet, ne támogassa horgászatával ezeket a beteg bojlistónak hívott vállalkozásokat.
Mik a céljaid a jövõben?
Rengeteg tervünk van a jövõre nézve. Elsõ és legfontosabb feladat, amit kitûztünk magunk elé a jövõben nem más, mint a fiatalság horgászlendületének fejlesztése. Nagyon fontos, mert már csak õk az utolsó reményünk abban a tekintetben, hogy Magyarországon megváltoztassuk a horgászathoz, a halakhoz, ezáltal a pontyokhoz való hozzáállást. Az idõsebb generációt már nem lehet átállítani a sötét oldalról. Nekik a hal az csak hal, a hobbinak nevezett horgászatuk produktuma. Vannak olyan emberek - tisztelet a kivételnek -, hogy mindent haza visznek, aminek uszonya van. Tök mindegy, hogy az egy 20 cm-es vagy egy 20kg-os pontyról van szó. Vagy megeszik, vagy eladják, csak a vízben ne maradjon. Sajnos ez a nagy magyar valóság. Hiába írunk, hiába beszélünk róla évek óta, ez nem változik. Ezért nagyon fontos a fiatalok szemléletváltására fordítani a hangsúlyt és az energiát. Talán õk majd lassan meg fogják érteni, hogy azzal, ha folyamatosan csak elveszünk a horgásztavainkból, elõbb utóbb nem marad miért kimenni oda.
Szeretnénk minél több horgásztábort létrehozni különbözõ tavakon, ahol mindent szeretnénk nekik átadni, ami a sporthorgászattal, a halak védelmével és vizeink megõrzésével kapcsolatos. A Pontyvilág magazin szeptemberi számában bõvebben írok errõl. Üzleti téren is szeretnénk némileg fejlõdni. 2012 õszétõl az angol gyártókkal való kiváló kapcsolattartásnak köszönhetõen, a már jól megszokott márkáink mellett a Pontycentrum termékpalettáján tudhatjuk majd a Cygnet, a Carp Company és az Aqua Product termékeit is, melyek szintén kiváló angol gyártóktól kerül a horgászközönséghez.
Tisztelettel: Bordás József
Amennyiben cikkünk elnyerte tetszésedet, oszd meg barátaiddal/ismerõseiddel is.