Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Bojlizás kicsit másképp

2009 óta szinte már hagyománnyá vált, hogy a tanév befejezése után öt napot töltünk a harsányi horgásztavon. Az elmúlt évek folyamán több féle céllal jöttünk már ide. Először, teljesen tudatlanul érkeztünk és saját kárunkon tanultuk meg, hogy bármilyen kiemelkedő halállománnyal is rendelkezik egy víz, a jó eredményért meg kell küzdeni. A tavalyi évben már a Finkelde teszthorgászaiként érkeztünk a tóhoz és komoly bizonyítási kényszer terhe mellett kezdtük meg a horgászatot. 

A tó kegyes volt hozzánk, mert kimagasló fogási mutatók mellett sikerült egy 20+-os tükröst is fognunk.Azóta, folyamatosan jönnek a hírek a harsányi óriás pontyokról és az előző évi információk alapján több olyan is lehet már a tóban, aminek súlya közelíti a 30 kilogrammot.  Az őszi King Baits Kupán a Finkelde színeiben sikerült a szektorunkban a legjobb eredményt elérni és az összetett harmadik helyezést megszereznünk. A versenyek és a tesztek nem igazán a horgászatról szólnak. Ezek lényege, hogy minél több és minél nagyobb halakat fogjunk, minden a mennyiségekről szól. Elfelejtődik a horgászat által nyújtott pihenés, az öröm érzet, amit az egészséges izgalom okoz az emberben.

Ebben az évben úgy döntöttünk, hogy lesz, ami lesz, felhagyunk az eddigi felfogásunkkal, jól szeretnénk érezni magunkat, ezért nem a sok hal fogása lesz a cél, hanem változtatva az eddigi etetési taktikánkon, megpróbálunk egy kicsit másképpen horgászni, néhány nagy halat fogni és fényképezni. Természetesen, arra is törekedtünk, hogy a horgászat ne csak a horgászatról, hanem a jó baráti kapcsolatok ápolásáról is szóljon, egy remek hangulatban eltöltött hét keretében.

Június 24-én érkeztünk, a halőrháznál Tóth Péter tógazda fogadott bennünket. Rövid egyeztetés után megtörtént a helyek elosztása. Zoli és Gábor a kettesen, Laci és Norbi a hármason, Gergő fiammal mi pedig a stégen rendezkedhettünk be. A Péterrel történt beszélgetés után arra voltunk felkészülve, hogy a tó lakói a nagy felmelegedés hatására kevésbé aktívak, az előttünk horgászók napi 4-5 pontyot mérlegeltek, ami ezen a vízen nem megszokott.

Az előző évben hasonló időjárási körülmények között érkeztünk és az akkor legyúrt golyók remekül dolgoztak. A tavalyi receptek alapján ezek újra elkészültek, sőt növeltük a beltartalmukat, hogy ezzel is fokozzuk a fogósságukat. Itt az idő, hogy egy beállt vízen ismét kipróbáljuk őket, milyen hatást váltanak ki a pontyokból.
 
Gyors kipakolás után a hangulat megalapozása érdekében megkóstoltuk Zoli körte pálinkáját, természetesen először a jó szerencse érdekében a tómanókat kínáltuk meg belőle.

A napos idő ellenére a meteorológia esőt jósolt a régióra, ezért igyekeztünk minél gyorsabban felépíteni a tábort, bebójázni, megetetni a jónak gondolt helyeket.
Délután hat órára mindennel elkészültünk. Etetési stratégiánk kimondottan a bojlival és pellettel való etetésre épült. Igyekeztünk mellőzni a magok bejuttatását, ezzel megakadályozni a dévérek, kárászok támadásait. Az elmúlt évben több bójánkat is külön etettük és a magokkal etetett helyek ugyan több halat adtak, azonban az egyedsúlyuk lényegesen alatta maradt a bojlis etetési helyekről fogottaknak.

Etetésünk alapját a Monster Crab és a Rekord Breaker mixből készített oldódó és tojásos bojlik képezték. Lacival az ízesítéseknél előszeretettel használjuk a Squid, Plum, Crazy Banan, Monster Crab és Megaspice ízeket. Évek óta egy csapatban versenyzünk, így már sokadszorra együtt készítettük el csalijainkat is és a tesztelések, versenyek alkalmával előre megbeszélt taktika alapján alkalmazzuk őket. A belőlük gyúrt édes és fűszeres golyók vegyesen kerültek beszórásra, ugyanis nem látszott előre, hogy mennyire markáns lesz a hidegfront.

Tapasztalataink szerint a lehűlés kezdetével elsősorban az édes, gyümölcsös, majd a felmelegedés elindulásával a büdös, fűszeres golyók a keresettek. Ezeken túlmenően a horgászok jelentős része előszeretettel etet kutyatáppal, ami rontja a bojlikkal történő horgászatok eredményességét.

Az időjárás nagy változás előtt állt, szinte percről percre érződött a közelgő vihar. A hegyek között szinte pillanatok alatt szakadt le az ég, amit szó szerint saját bőrömön tapasztalhattam, ugyanis miközben telefonáltam esni kezdett, de olyan sűrűn, hogy a víz befolyt az esőruhám alá és csak a csizmámban állt meg. Az eső nem igazán akart csendesedni, átöltözni viszont nem volt értelme, hiszen az esőruhám belül is elázott.

Közben Lacika a hármason elkezdte a pontyok fogását, illetve Zolinak is megérkeztek az első érdeklődők az etetésén. Szerencsétlenségére közülük több csak dévérkeszeg volt. Nekünk a stéges helyen egy csippanásunk sem volt. A víz viszont az előző heti 37 fokos hőség következtében annyira meleg volt, hogy a Squid-Plum oldódó bojlijaink maximum másfél órát bírtak ki. Ez alatt 18-asról szinte nullára koptak. Ezért az oldódó fölé egy Finkelde mini Pop Up-ot tettünk narancsszínben. Ez segített a csali kikönnyítésében, erősebb aromájával a megtalálásában, illetve megszüntette azt a lehetőséget, hogy esetleg egy gyorsabb igénybevétel esetén csali nélkül maradjon a horog.

Ha már a horognál tartok, két éve találkoztam először a Nash Fang Twister horgaival a budapesti Pontyshow-n.  Az első tesztek alkalmával ígéretes eredmények születtek, szinte halvesztések nélkül teljesítettünk. Azóta csak ezekkel a horgokkal horgászom és a méretválasztékából a kicsi nyolcas a legfogósabb. Hegyének és szögletes kiképzésének köszönhetően egy remekül akadó, jól tartó horognak számít. A kis mérete előnyös a kapásoknál a pontyokban rejlő bizalmatlanság megszüntetésére is, hiszen ezeket nehezebben érzékelik, mélyebbre szippantják, emiatt lényegesen eredményesebben akadnak.

A horgok felkötéséhez a PB Produkt Armabraid 15 librás előke zsinórját használtuk, iszap színben Bottom Bait riggel. A nagyobb dobások elérése érdekében a Trabucco dobóelőtét zsinórját kötöttem fel, ami már többször megnyugtatóan teljesített a hasonló igénybevételű vizeken. Természetesen a teljes szerelék úgy lett kialakítva, hogy egy esetleges szakítás esetén a halunk könnyen meg tudjon szabadulni az ólomtól, majd a szereléktől.

Este a szűnni nem akaró eső és a villámlás miatt kihúztuk a botokat. Csak hajnalra állt el, azonban ekkor egy újabb problémával kellett megküzdenünk. Az elázott stég deszkái olyan mértékben csúszóssá váltak, hogy csak komoly erőfeszítések és többszöri próbálkozás árán tudtuk a megetetett 120 méteres távot meghorgászni.

Hajnalban aztán beérni látszottak az etetéseink. Az eredmény három kapás, ebből egy akadóban leverte magát a másik kettő a „jó” horog ellenére lemaradt.
Öt órakor elindult a jobbos botomon a nyeletőfék. Pár perces fárasztás után egy 13,50-es tükröst emelhettünk a matracra.

Első halunk 13,50 kg


Hét órakor minden botunkon frissítésekre kerültek a csalik. A négy kapás azt mutatta, hogy a lehűléssel elkezdtek dolgozni a gyümölcsösebb ízek. Minden kapásunk a szilvás aromájú Monsterre jött. Közben Laci és Norbi már 8 pontyot fogott.

Reggel nyolc után erőteljes, füstölős kapásra emeltem rá. Azt rögtön éreztem, hogy komolyabb hallal lesz dolgunk. Nem igazán próbált kitörni, a tömegét kihasználva igyekezett megszabadulni a horogtól. Az egyenletes húzás ellenére tíz perc után már a stég előtt úszkált. Lassú, komótos mozgása újra megerősített abban, hogy egy méretesebb pontyot sikerült megakasztanunk. Pár pillanattal később egy hatalmas, világos test bukkant elő a vízből.

Örömömet csak növelte a matracra fektetés után - amit eddig nem vettünk észre - hogy egy különleges, ritka színezetű tükröst sikerült fognunk, amiből kevés van a hazai vizeinkben.

Egyedi színezetű tükrös

Húsz perc múlva a Gergő balos botja is elsült, a tettes egy 12 kilós tőponty volt. Közben az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy Zoli átköltözött a sártengerből a stégünkre. Ő csak két napot maradhatott, amiből egy már eltelt és eddig még komolyabb pontyot nem sikerült fognia a kettes helyen.  Zoli a bal oldalamra dobált be, megetettünk neki és vártunk.

Gabinak a kettes hely még nem igazán kezdte el adni a halakat, ezért többnyire ő is a stégen tartózkodott, és ha már ilyen szépen összegyűltünk, a várakozás hasznos eltöltése érdekében, elkezdtük megkóstolgatni az otthonról hozott pálinkákat. Sajnos Lacival és Norbival nem túl sokat találkoztunk ebben az időszakban, mert a hármas hely már reggeltől beérni látszott, kisebb megszakításokkal szépen ellátta őket munkával.

Laci egyik szebb amurja

Közben az időjárás szinte semmit sem javult, a hőmérséklet az előző heti 37 fokról 14- re csökkent és szinte folyamatos volt a csendes eső, majd a ködszitálás.

Szerencsére a finom szatmári szilvapálinkának köszönhetően ez bennünket egyáltalán nem zavart.
A reggeli etetésünk szintén bojlit és pelleteket tartalmazott, nem akartunk változtatni a megkezdett stratégián. Tudtuk, hogy több halat foghatnánk, ha jelentősebb mennyiségű magot is bejuttatnánk, de azt is tudtuk, hogy akkor csökkenne az átlagsúlyuk. Fogásaink folyamatossá váltak, szebbnél szebb

A déli harangszóra ismét táplálkozni kezdtek a pontyok. Zoli megfogta az első szebb tövesét, Gergő pedig ismét egy 12 feletti tőpontyot. Laciéknak volt olyan harminc perce, amikor hat amurt fogtak.
Már az eddigi fogásokkal is elégedettek voltunk, jó hangulatban vártuk a fejleményeket. A jó hangulat megkoronázására este megvendégeltük magunkat egy tányér finom harcsa halászlével, amit tógazdánk, Péter készített számunkra.

Harsány jellegzetessége, hogy a tó lakói azonos időszakokban látogatják a tó egyes részeit. A harmadik napon az előző kettő folytatásaként szinte óramű pontossággal elkezdődtek a kapások. Az éjszakák csendesek voltak, csak éjfél után tapasztaltunk kisebb aktivitást. Hajnali négytől aztán elindult a peca, ami tartott tíz óráig. Utána csendesebb időszak következett.


Délután egytől ismét aktívabb, majd háromtól ismét csendesebb órák következtek. Pihenésünket ezekhez az időszakokhoz igazítottuk és ez az időszak volt alkalmas arra is, hogy meglátogassuk egymást, információkat cseréljünk, koccinthassunk a kifogott halacskák, no meg egymás egészségére.

Szerda délelőtt Zolinak haza kellett utaznia. A két napot hét ponttyal és egy amurral zárta. Öröme határtalan volt, hiszen megdöntötte az eddigi tőponty és amur rekordját is. Elutazása előtt azt beszéltük meg, hogy Gabi költözik a Zoli helyére, ám csodák csodájára a kettes hely varázsütésre elkezdte adni a halakat. Gabi először megdöntötte az amur rekordját egy 13,10-essel, majd egy órán belül megfogta élete eddigi legnagyobb tükrösét egy 16,26 kilós személyében. A merítések után a csapat együtt örült a csúcsdöntéseknek. Fotózás után gratulációnkat egy koccintással nyomatékosítottuk.

A délután csendesebben telt. Felerősödött az észak-nyugati szél, ami megnehezítette a megetetett helyek meghorgászását. Közben ismét elkezdett esni az eső, amitől a stég korcsolyapályává változott.
Négy óra után az eső elállt, a szél viszont teljesen szemből fújt. Ez az egyik oldalról rossz volt, hiszen hatalmasakat kellett dobni a 120 méterre lévő etetési pontok eléréséhez, viszont a stég gyorsan felszáradt és így normálisan bele lehetett állni a dobásokba.
A hat órai etetést követően átcsaliztunk, Gergő tovább próbálkozott a Spirulinás-tigrismogyorós Breakerrel, én maradtam a Squid-Plum Monsternél.
Egy órán át semmi sem történt, illetve a jobbos botomon többször egy-két centis húzást láttam. Úgy döntöttem kihúzom, mert biztosan egy dévérnek sikerült felakasztania rá magát.

A ráemelés után éreztem, hogy a horog üres. Újra csalizás, bedobás következett. Pár szót beszélgettünk Gergővel és éppen indultam volna Laciékat megnézni. Felléptem az összekötő erdei ösvényre  és visszanéztem a stégen álló rod podokra. A két perccel ezelőtt bedobott botomról szédítő ütemben szaladt le a zsinór, miközben a jelzőm meg sem szólalt. Visszaléptem a stégre, emelés és percekig csak tartani tudtam a botot. A másik végén valami elementáris erővel csak húzta le a zsinórt. Két perc után lassulni kezdett, majd elfordult jobbra, pontosan rossz irányba, a Gergő zsinórjai felé. Próbáltam megfordítani, botom spiccét szinte a víz tükrére tettem és az ellenkező irányba húztam.

Pár perc után megfordult és sikerült a baloldalon lévő, üres, akadó mentes területre vezetnem. Amikor húsz méterre megközelítette a stéget akkora burványt nyomott, amilyet csak ritkán láthatunk, szinte felrobbant a víz. Egy hatalmas farok úszó pedig arról árulkodott, hogy ismét egy kapitális harsányi ponttyal hozott össze bennünket a szerencse. Gergő szólni sem mert, ilyenkor fárasztásnál rendszeresen szívjuk egymás vérét, sokat bohóckodunk, de most mind a ketten éreztük, ez a hal rekord méretű lehet. Türelemjáték következett. Nyolc alkalommal szinte a merítés határáig ki tudtam húzni, azonban az utolsó pillanatban mindig visszatört a mélybe. A kilencedik közelítés után felfeküdt a vízre. Ekkora csend az elmúlt napokban nem volt a stégen.

Gergő lassan alátolta a merítőt, majd emelt rajta és elkezdte húzni. Amikor megemelte még mindig csend volt, rám nézett és láttam segítségre van szüksége. Ketten emeltük ki, fektettük a matracra és rögtön láttuk, húsz kiló közeli halat sikerült megtréfálnunk. Zoli már két egyéni csúcsát megdöntötte. Gabi szintén ezt tette délelőtt. Norbi délkörül megfogta eddigi legnagyobb tükrösét. Lehet, hogy egy újabb rekord? Az eddigi legnagyobb tőpontyom 18,80 kilogramm volt. Közben megérkeztek a srácok, együtt kezdtük meg a mérlegelést. A tárázást követően a Reuben Heaton  21,55 kilónál állt meg.

Aki 20 plusszost fog, annak be kell mennie a vízbe és onnan kell elengednie. Ez kis csapatunknál már hagyomány és szerencsére kevés olyan horgászatunk van, amikor valamelyikünknek ne kellene átesnie ezen a „szörnyű”procedúrán!




A nap hátralévő részében is szépen fogtunk. Laci fogta a legtöbb halat, de a nagy „Ő” csak nem akart jelentkezni nála. Csak ült a kis segédjével, Bogyóval és a vizet kémlelte. Mi pedig, csupán a jó baráti alapon folyamatosan hecceltük, holnap lesz László nap, a névnapi ajándéka még várat magára.

Éjfél után tíz perccel megkezdtük a László napot, ami egyben a túra utolsó napja volt. Felköszöntöttük Lackót, vagy kétszer-háromszor és mindenki elvonult egy kicsit pihenni.
A negyedik napon szépen adták a halat az etetések, kivéve a Gergő helyét, akinek már húsz órája nem volt kapása.

Pedig ő volt az, aki mindenki után szaladgált és jobbnál jobb fényképeket csinált rólunk.
Délután még mindig nem volt kapása, egyedül a dévérek tartották folyamatos támadások alatt botjait.

Egyszer, a tavalyi King Baits Kupán már én is átéltem hasonlót. 50 órán keresztül csak meríteni tudtam a Laci által kifogott pontyokat. Akkor a kifolyónál horgásztunk és az én oldalamon volt a régi patak meder. Ez napjainkra teljesen feltöltődött, 50-60 centiméter lágy iszapot tartalmaz. Ha erre dobtam, nem volt kapás, azonban amikor megtaláltam a szélét, azonnal elkezdtem csipegetni a szebbnél szebb pontyokból.

Ebből a tapasztalatból kiindulva úgy döntöttünk, hogy az eddigi 100 méteres etetési távolságáról kialakítunk egy 80 és egy 60 méteres etetést. A két helyet bedobócsőveztük, csalizás, bedobálás.
És láss csodát, egy órán belül egy 17,50-es, majd egy 16,90-es következett. Hát ennyi volt a csoda!? Tudni kell, merni kell változtatni! Még egy több napos horgászat alatt is kialakulhat olyan helyzet, hogy a halak elkerülik a csalit. Ilyenkor minimális helyváltoztatásokkal keresni kell a jobb helyeket, keresni kell az olyan mederalakulatokat, amelyeket nagyobb érdeklődéssel kezelnek a pontyok!

A délután Laciéknál sem volt esemény szegény, bár csökkent a kapások száma, de náluk is nőtt az egyedsúly. Kettő óra után éppen beszélgettünk, amikor egy igazi „golyó formájú” 12 kilós tükröst fogott.

Egy óra múlva Laci kiabálására figyeltem fel. Mind a ketten átszaladtunk hozzájuk. A matracban egy hatalmas töves feküdt. Mérlegelés után nagyon megörültem, mert kiderült, nem csak én nekem kell megfürdenem a tóban, hanem neki is. A mérleg a tárázást követően 20,10 kilógrammot mutatott.
Ja, és ha piszkoskodni akarok, akkor az én fürdésem óta a víz folyamatosan csak hűlt és hűlt  ….!
Reggelig Gergő kilenc darab pontyot fogott, átlagsúlyuk meghaladta a 15 kilót. A két legszebb példányt egy rövid sztárfotózásra invitáltuk.

 

Pénteken reggel nyolc órakor elkezdtünk csomagolni, 11-re terveztük az indulást.  Mindenki elégedet volt, nagyon jól éreztük magunkat! Senki sem gondolta volna, hogy a pecának még nincs vége.Kilenc órakor elsült a Gabi botja. Húsz perces fárasztás után hatalmas tükrös forgott előttünk a part melletti nádas előtt. Nagy lett az izgalom, Gabi itt tartózkodásunk alatt már egyszer egyéni csúcsot döntött, 16,26 kg-tól lehet még nagyobbat fogni? Igen! Mérlegelés után egyéni rekordjához gratulálhattunk. Nyolcvan dekával ismét előre lépett a 20+-osok társasága felé.

Hajrá Gábor!

Pár perc múlva éppen visszaértem a fényképezésről, amikor valami iszonyú erővel elkezdte húzni a balos botomat. 15 perces fárasztás után a matracon feküdt az elkövető, egy 17,20-as tőponty személyében.Már mindenki a botjait csomagolta, amikor Laci két, még bent lévő botja közül a balos elsült.
Milyennek érzed? Kérdeztük. Jó lesz? Laci csak bólintott, de ebből láttuk, ígéretes halat akasztott. Pár perces fárasztás után elindult kifelé, hamarosan meg tudtuk meríteni. Azt láttuk, hogy rekorddöntés nem lesz belőle, de így is nagyon örültünk, mert egy 18,80 kg-os tükrös lett a túra utolsó hala. Ígéretes kezdés, remek folytatás és eredményes befejezés!


A három állás összesített fogási eredménye 1984 kilogramm lett. Ebből 21 darab 15 plusszos és kettő 20+plusszos volt. A horgászat négy napja alatt hét alkalommal sikerült megdöntenünk eddigi rekordjainkat. Gergőnek köszönöm a csodálatos képeket, a csapatnak a jó hangulatot, a harsányi horgásztónak szép halakat és a Finkeldének a remek csalikat!


Mindenkinek hasonló élményeket kívánok!

Tudjátok!

Catch & Release!

Pingor Zsolt

Tartalomhoz tartozó címkék: Túrabeszámolók