Nagyon fontos a nagy több száz vagy ezer hektáros vizeken való horgászatot nem lehet csak könyvekből, újságokból megtanulni, rengeteg tapasztalat és folyamatos tanulás kell hozzá. Én is ezt teszem, folyamatosan tanulok és az eddigi észrevételeimet, tapasztalataimat írom most l
Sok jobb és okosabb horgász van nálam, akik szakírók is, de arra büszke vagyok, hogy amit eddig elértem azt a saját kreativitásomnak, kitartásomnak és az akaratomnak köszönhetem nem pedig a könyveknek és az újságcikkeknek.
Nem szabad elfelejteni, hogy egy több száz hektáros víztározón, bányatavon vagy éppen folyóvízen fogott halat nem lehet egy kalap alá venni egy kis agyontelepített privát vízen fogott pontyéval. Szerintem a kettőt össze se lehet hasonlítani.Ezek a halak sokkal erősebbek mint a pár hektáros tóban élő 20 kg-os társaik
A pontyok növekedése: Sokan úgy gondolják, hogy a ponty kikel az ikrából, el kezd nőni és előbb utóbb meg nő 20-30 kilogrammosra, hát ez nem így van. A génállomány és a természetes szaporult nagyon fontos, mivel a halastavaknak nem érdekük 20-30kg-os pontyokat nevelni, mert hosszú ideig tart és nem kifizetődő. Az élettanukba most nem megyek bele, de egy két gondolatot megemlítenék. Ahhoz, hogy a pontyok nagy méretet érjenek el, nagyon jó génállomány, rengeteg táplálék és nagy élettér szükséges.
A természetes vizekben rengeteg táplálék van a halaknak, ezért is egészségesek
Nagy pontyok emberi beavatkozás nélkül csak a nagy kiterjedésű táplálékban gazdag, gondolok itt / kagyló, csiga, rák, plankton, alga, árva szúnyoglárva/ vizeken tudnak megnőni kapitális méretűre.
Arányaira lebontva kb 50.000 pontyból egy tud megnőni 20 kg-osra vagy nagyobbra. A nagy vizeken a keresztezéseknek köszönhetően nagy és különleges halak tudnak kifejlődni. A növekedés másik tényezője az éghajlat. Azokban az országokban, ahol hűvösebb az időjárás és hidegebbek a vizek sokkal lassabban nőnek a halak, mint pl nálunk vagy Európa déli részén. Franciaországban és Olaszországban rengeteg olyan tó van, ahol a víz hőmérséklete télen se megy 8 celsius fok alá ezáltal a halak egész évben táplálkoznak és sokkal gyorsabban nőnek meg kapitális méretűre, mint például Angliában.
Ez a gyönyörű ponty is először látott horgot, a kis vizeken ilyen halakkal nem találkozunk.
Engem nagyon elszomorít, hogy nálunk a természetes vizekből rengeteg hal vándorol át kis kiterjedésű privát vizekbe, ahol az életfeltételek nem megfelelőek a számukra és hatalmas stressz éri őket, ami elhulláshoz vagy, nagy mértékű fogyáshoz vezet. Ezekben a vizekben nincs megfelelő táplálék a részükre, nagy a halsűrűség és az életben maradáshoz mindent el kell fogyasztania ami elé kerül. Ezért van az, hogy hetente kéthetente kifogják őket. Az ilyen tavakban fogott pontyoknak nem tulajdonítok nagy sportteljesítményt és ezek a horgászok nem is tudják becsülni a kisebb halakat.
Sajnos ezeken a tavakon húzzák, vonják a halakat így sok még matracra sem kerül, nem is beszélve a sebfertőtlenítésről, a szájuk és a testük hamar kisebesedik, elgennyesedik és csak kínlódnak addig még a végén el nem hullanak. Sajnos a körforgás nem áll meg mert az elhullott nagytestű halat minél hamarabb pótolni akarják.
Nem tudom ki, hogy van vele, de én az ilyen tavakat messziről elkerülöm és szerintem minden jó érzésű horgász is így tesz. Rengeteg fényképet láttam áttelepített nagy testű halakról, amiknek a testén és a száján hatalmas sebek és csonkítás nyomai voltak láthatóak, amikkel büszkén pózoltak a horgászok. Sajnos azt sokan elfelejtik, hogy a természetes közegében az a hal szép és egészséges volt nem is olyan régen. Sokan hivatkoznak pénzhiányra vagy idő hiányra, de bele sem gondolnak abba, hogyha nem szaporodtak volna el ezek a kis privát tavak, akkor a természetes vizekben mennyivel több hal lenne és nem kellene több napot ülni egy egy pontyért, nem beszélve arról, hogy a nagy vizekre az éves engedély kerül annyiba mint a maszek tavakra a hetijegy.
Ezen is el lehetne gondolkodni!
Visszatérve a nagy vizeken való horgászathoz.
A nagy kiterjedésű tavakon való horgászat komoly felkészülést igényel, mivel rengeteg tényező befolyásolhatja a horgászatunkat. Indulás előtt érdemes érdeklődni a várható időjárásról, vízállásról és a hely megközelíthetőségéről, a közelben lévő boltokról és gyógyszertárakról mivel egy két hetet is eltöltünk a vízparton és bármi történik felkészültnek kell lennünk. Külföldön, sok tavon csak csónakkal lehet megközelíteni az adott helyet ezért nem mindegy, hogy az autó hány kilométerre van tőlünk.
A felszerelés összeállítása nagyon sarkalatos pont. Sokan azt mondják, hogy azért van drága cucca, mert flancol, de ez nem így van. Gondoljunk csak bele egy két hetes horgásztúránál bármilyen időt kifoghatunk, hideget, meleget, vihart és hozzáteszem nem csak nyáron horgászunk.
Egy két példa, a nem megfelelően szigetelt sátor elengedi a meleget és hiába fűtünk még is fázunk. Sok sátorfűtés és főzőnek a palackja hidegben ledermed és néha használhatatlan. A sátornak hatalmas szeleket is ki kell bírnia, mivel bent az összes felszerelésünk és nem nagy élmény, ha az éjszaka leviszi a fejünk fölül a szél. Nem egy embernek kellett már segítenem, mert az olcsó elvileg strapabíró sátra elszállt vagy beázott.
Külsőre a legtöbb horgászsátor egyformán néz ki, de az anyaguk és a szerkezetük teljesen különböző és ez vonatkozik a hálózsákokra, székekre stb. Sajnos sok ember fel sem fogja ezeket a tényeket, mert kis tavakon horgászik nyári időszakban, és ha esik, vagy fúj a szél, csak beül a mögötte álló autóba.
Ezt én nem tudom megtenni egy 1000 hektáros tavon, vagy egy kis egy. Én olyan cégek termékeit használom, akik saját maguk fejlesztenek és nem másnak a termékeit koppintják le. Azt ne felejtsük el, hogy kívülről lehet, hogy úgy néz ki az a termék, mint a másik de az anyagában, tartósságában hatalmas eltérések vannak.
A vízparton: A táborállításnál nagyon fontos, hogy a sátor eleje ne széllel szembe nézzen, hanem kicsit oldal irányban, mert így jobban ellenáll a szemből jövő szeleknek. Gumikalapács mindig legyen nálunk, mert nem tudhatjuk, hogy milyen talajba botlunk. A Cassienen kalapács nélkül 1 órámba telt mire rögzíteni tudtam a sátramat a sziklás talajon.
Sátor leszúróból is 2 fajta legyen nálunk, egy hosszabb és egy rövidebb, mert valahol laza a talaj és a szél hamar ki tudja tépni. A csónakot úgy helyezzük el, hogy az eleje a víz felé nézzen és két oldalát egy gumipókkal rögzítsük, hogy tudjon a hullámokkal együtt mozogni és ha beugrottunk könnyen el lehessen oldani.
A csalik, etetés és horgászat: A különböző jellegű vizek, gondolok itt víztározó, bányató, folyó teljesen más csalizási és etetési stratégiát igényelnek.
Itt még egyszer megjegyezném, hogy csak a saját tapasztalataimat írom le.
Nagy Víztározó:
Egyszerűen imádom a nagy kiterjedésű vizeket. Megbabonáz a nagy víz látványa, a gyönyörű természet és csend. Általában egyedül járok horgászni, de ezer hektár feletti vizekre ketten szoktunk menni. Több oka is van főleg, hogy Magyarországtól elég messze vannak. Ezek igazi extrém horgászatok, itt nincs tömeg nyomor a horgászok elég messze vannak egy mástól, sokszor nem is látni őket. Itt az ember egybeolvad a természettel, és csak magára számíthat.
Csalizás és etetés.
Mivel általában négy bottal lehet horgászni, és 40-50 hektár jut egy emberre így érdemes elég nagy területet etetni különböző távolságokban. A víztározókban általában nincsenek olyan nagy törések, mint a bányatavakban, ezáltal a halak táplálkozási helyeit is nehezebb megkeresni.
Itt szoktuk alkalmazni a nagy területen való sávetetést, ami azt jelenti, hogy próbáljuk a halat odacsalni hozzánk. Ezért a bója környékét 50-100 méteres sávban nagy mennyiségű bojlival, pellettel megetetjük ami kilogrammra lebontva 50-60kilót is jelent az egy hét alatt. Lehet, hogy ez sok embernek rengetegnek tűnik, de gondoljunk csak bele lehet, hogy több kilométerről kell a halat odacsábítani az etetésre és ha nem találnak elég táplálékot nagyon hamar odébbállnak.
Az idő meg véges, és ha elúsznak lehet, hogy még egy hetet kell várni. Megjegyzem, hogy a mennyiség nem mehet a minőség rovására. Sokan úgy gondolják, hogy vesznek valami olcsó bojlit, meglocsolják egy kis aromával és már rendben is van a dolog. Ez nem teljesen így működik, mert ha a bojli minősége és a bel tartalma nem jó, akkor a halak hamar odébb állnak és lehet, hogy vissza se jönnek. A nagy vizeken lehet szerencsénk is de általában több napot kell ülni az áhított ponty megfogásáig.
Ezeken a tavakon a víz méretéhez képest elenyésző a ponty állomány és külföldön a legtöbb vízen nem is telepítenek pontyot a tavakba hanem csak a természetes szaporulat és a törzsállomány van de mivel visszaengednek minden halat így mégis sikerülhet egy kettőt horogra csalni.
Semmihez nem fogható érzés, amikor egy nagy vízen megszólal a kapásjelző hangja, és az még nem garantálja, hogy meg is fogjuk a halat mivel a szerelés több száz méterre van behúzva bármi megtörténhet, beakad a hínárba vagy egy akadóba, a horog kifordul a hal szájából, az időjárási körülmények miatt nem tudunk csónakkal elé menni és közben dacolni kell a parti sárral, iszappal. Így már remélem értik, hogy mennyivel más érzés ilyen körülmények között megfogni akárcsak egy tíz kilós pontyot is.
Sajnos a kis vizeken horgászókat ilyen élmények nem érik, mert futószalagon fogják ki a halakat, és ha csak egy nap 10 darabot fognak azt mondják, hogy nem eszik. A másik része, hogy horgászni nem tanulnak meg, mert még ha rossz helyre dobnak vagy nem jó minőségű bojlit raknak a hajszálelőkére a nagy halsűrűség miatt akkor is fognak halat, legfeljebb kevesebbet.
Bányató:
9 éve voltam először bányatavon horgászni és a mély vizek iránti vonzalmam azóta is tart. Az etetéssel kapcsolatban 2 évig vakvágányon voltam, mert én is a mindenki által bevált etetési stratégiát követtem és rengeteget szórtam. Fogtam halakat, de a szép példányok elkerültek. Ezért elkezdtem a saját fejem után menni és nem az etetésre helyeztem a hangsúlyt, hanem a halak táplálékforrásainak a felkutatására.
Azóta igen eredményes vagyok ezeken a vizeken és pár szem bojlival is tudok szép halakat fogni. Hozzáteszem, hogy magokat én abszolult nem használok, kivéve, ha amurozok. Rájöttem arra, ha meg találom a halak táplálkozási helyeit minek szórjak több kiló bojlit, pelletet, magot, a sok idegen dolog a vízben csak zavarja őket, ezt persze a nagy pontyokra értem és nem a kicsikre. A jó helyek felkutatásában nagy mértékben segít a tiszta víz nem ritkán 4-5 métert is le lehet látni.
A bánya tavi horgászatoknál nagyon pontosan kell elhelyezni a csalit mert általában törésoldalak horgászok és egy két méter tévesztésnél a bojlink lehet, hogy 2-3 méterrel is lejjebb kerül a kagylópadnál ahol a halak nem táplálkoznak. Ezeken a vizeken a pontosság nagyon fontos. A töréseket nem mindegy, hogy melyik oldalán horgásszuk meg, mert a kagylók vándorolnak, és ha a rossz oldalra tesszük le a csalinkat akár kapás nélkül is megúszhatjuk. A törések se mindegy, hogy hogy helyezkednek el, É-D vagy K-Ny-i irányban. Kora tavasszal a kagylók a törések déli oldalán szeretnek tartózkodni, míg a nyári időszakban inkább a nyugati oldalon.
A kagylók vándorlására egy példa: egy magyarországi mély vizű bányatavon egy ismerősömmel leengedtünk egy víz alatti kamerát a tóba egy híres helyre ahol régebben sok nagy halat fogtak és láss csodát, néhány széndarabon és pár darab körömnyi kagylón kívül nem volt ott semmi. A bánya tavi horgászatoknál még rendkívüli fogásokat adnak a part menti törések, nem ritkán fogok gyönyörű halakat a partoldalból. Nem szabad megijedni a közeli horgászattól, mert igen eredményes tud lenni. Én sosem hagyom ki. Egy példa április végén voltam egy osztrák bányatavon ahol 7 és 3 méter között változott a vízmélység és a víz kristálytiszta volt. Az összes halamat egy a vízre rálogó a parttól 2 méterre levő bokor alól fogtam 3 méteres mélységből, a benti törésekről még kapásig sem jutottam.
A Folyó vizek:
A folyó vizeken való horgászatban még jómagam is kezdőnek számítok. Az Ebro folyóra 6 éve járok ki December, Január hónapban, úgyhogy egy kis tapasztalatot már ezeken a vizeken is szereztem. A nagy folyókon való horgászat még több odafigyelést és felkészülést igényel, mint a tavi horgászatok. Ezek a vizek, teljesen kiszámítatlanok és rapszodikusak. Egy hét alatt drasztikus változásokat tudnak produkálni. A folyókon a táborállítással és a botok elhelyezésével még körültekintőbben kell eljárni, a meredek part a nem ritkán rövid időn belül bekövetkező 1-2 méteres vízszint ingadozás, és a rengeteg uszadék miatt. Sajnos egy két meredek helyzetben nekem is volt már részem.
Egy példa, 2008 januárjában egy hirtelen havazás miatt, ami ezen a részen elég ritka az Ebro víz szintje több mint 2 métert emelkedett. Egy lapos öbölben horgásztam, a sátram a víztől 30 méterre, a mozgásérzékelőm pedig 15 méterre volt a sátortól és arra ébredtem, hogy beriasztott, mint kiderült a csónakom úszott az árral együtt. Szerencsére 10 percen belül el tudtuk hagyni a helyet, de ez rosszabbul is végződhetett volna, mert ha elragad az ár esélyem sem lett volna a menekülésre az éjszaka közepén.
Visszatérve a folyó vízi horgászatra és etetésre. Ezekre a horgászatokra gyúrt bojliknak általában sokkal nehezebb a falsúlya, mint az átlagos tavi bojliké, ami azt jelenti, hogy olyan összetevőket használok a bojli elkészítésénél nagyobb mennyiségben, gondolok itt a különböző lisztekre, kagyló őrleményre amik nehezítik a golyót és az áramlás ezáltal nehezebben viszi arrébb. Kipróbálni nagyon egyszerű, fogunk egy pohár vizet és a felhasználni kívánt alapanyagokból egy kicsit beleszórunk. Egyből látszik, hogy melyik süllyed és melyik nem.
A folyókon rengeteg a haltartó hely /ruganyok, visszaforgók, homokpadok, törések, víz alatti fák/, de a pontynak nem mindegyik felel meg, ezt jó szem előtt tartani. Ha lehet, keressük a lassabb részeket és a parti sávtól se ijedjünk meg mert rengeteg jó hal tartózkodik a belógó bokrok alatt. Az etetéssel kapcsolatban itt is a sávetetést célszerű alkalmazni nagy területen mivel ha egy helyre szórnánk csak a golyót nagyon kevés maradna a bójánk mellett az áramlatok miatt.
Érdemes nagy mennyiséget szórni az előbb említett áramlatok a sok féle nagy testű fehér hal és a pontyok helyben tartása végett. Érdemes még GPS-t használni és a bóják pozícióját elmenteni benne, mert rengetegszer előfordult már, hogy a vízben sodródó uszadékok elvitték, így megkönnyítjük magunknak a pontos visszahelyezést.
Utóirat:
A cikkemben külön nem írtam az általam használt csalikról. Én az Imperial Baits termékeit használom már évek óta és mondanom sem kell, rengeteg nagy halat köszönhetek neki, és amitől a legboldogabb vagyok, hogy nagy és nehéz vizeken sikerült őket horogvégre csalni.
Fogtam jó pár olyan nagy méretű pontyot, aminek a szája teljesen sérülésmentes volt azáltal engem ért a megtiszteltetés, hogy nevet adhattam nekik. Meg győződésem, hogy a saját tapasztalataimon túl az Imperial Baits minőségi csalijai nagyon nagy mértékben hozzájárultak a sikereimhez. Ezúton is köszönet az Imperial Baitsnak és Csörgő Tamás-nak a támogatásért.
Kedves horgásztársaim bíztatok mindenkit, hogy keresse a kihívásokat, és ha lehet minél többet látogasson el a természetes vizek partjaira és bízom benne, hogy százszor nagyobb élményekkel gazdagodnak mint az említett magán tavakon. És még egyszer mondom, hogy ki a jó horgász vagy ki nem azt nem a pontyok darabszáma, vagy a súlya dönti el hanem, hogy milyen vízből sikerült kifogni azt a halat. Egy magyar példával élve én személy szerint sokkal nagyobbra tartok egy gyékényesen kifogott 12 kg-os pontyot, mint a privát vizeken fogott 20 + os társait. És szerencsére egyre többen gondolják így.
Zárszó:
Az írásommal senkit nem akartam megbántani és tiszteletben tartom a máshogy gondolkodók véleményét is.
Üdvözlettel Bundik Zsolt
Imperial Baits Team