Tükröződő valóság, ... avagy hogyan örökítsük meg a pillanatot egy fotózó masina segítségével? Ebben a kis írásomban szeretnék rávilágítani, hogy mivel tehetnénk egy-egy fotónkat igényesebbé és saját magunk számára is tetszetősebbé.
Régebben a fotóimat a számítógépem mappáiban őriztem. Ezzel nem én voltam az egyetlen. Történt egyszer, hogy egy barátom lakását illetéktelen személyek feltörték. Távozás közben magukkal vitték a laptopot, a barátom évekig féltve őrzött és gyűjtögetett képeivel együtt. Gondoljunk bele, hogy az évek alatt összegyűjtött fotóink családról, barátokról és nem szólva a nagy becsben tartott horgászképekről egyszerre csak eltűnt a semmiben. Ekkor elgondolkodtam, hogy mit is tehetnék egy ilyen esetben, vagy ha ne adj isten tönkre menne a számítógépem. Vettem is gyorsan pár lemezt és szépen, szisztematikusan átmásoltam a gépemről a kedvenc képeimet a lemezre. Ezzel kivédtem, hogy megsemmisüljenek az emlékeim a saját hibámon kívül. Jónak tűnt a dolog, de valahogy nekem ez a monitorbámulás kicsit személytelennek tűnik pont úgy, mint egy fontos dolog sms-ben való közlése.
Külföldi horgászoknál már régóta bevett szokás, hogy fotó albumban gyűjtik az emlékezetes képeiket. Idehaza is találkoztam hasonló emlék albumokkal, és ekkor határoztam el, hogy elkészítem a saját emléktáram. Az első pár kép behelyezése után rájöttem, hogy mennyivel jobb és érzelmekben gazdagabb, mint a monitor. Szívesebben nézegetem és idézem fel az emlékeimet.
Évekig meg voltam elégedve a képeimmel. Míg nem ismét csak nyugati szomszédaink megörökített sikereit nézegetve, felfedezni véltem hiányosságaim. Rájöttem, hogy valamit már megint nem jól teszek. Ez nem más volt, mint a fotóim minősége és kompozíciója. Képeimből visszaköszönt a figyelmetlenség és talán némi lustaság. Átgondolva, szerintem nem voltam még felnőve a feladathoz és nem fejlődött még idáig az igényességem határa.
Még mindig van mit fejlődnöm a fotózás és a beállítás terén, de már nagyon sok mindenre odafigyelek. Horgászoknál megfigyeltem, hogy a felszerelésük a legigényesebb és pontosan összeállított, de a fotóikon nem nagyon volt érzékelhető ez a harmónia.
Megpróbálom elmondani, hogy nekem mi a legzavaróbb egy fotón, mik azok, amikre érdemes odafigyelni.
Először is a legfontosabb a fény. Fotónk akkor lesz a legszebb, amikor a fotós a nappal háttal áll és a fotózandó téma a nappal szemben. Figyeljünk arra, hogy a nagyon erős napsütésben ne fotózzunk, ha lehet. Ilyenkor keressünk egy árnyékosabb helyet a kép elkészítéséhez. Legszebb képeket naplementében lehet készíteni, mikor már a napfény nem erős. Ezt követően a legjobb fényviszonyok reggel, még a teljes napfelkelte előtt vannak. Nem jó, ha már a halat az erős fény merőlegesen éri, mert egy egészen kiégett és élettelen képet kapunk. Mielőtt a halat a matracra fektetnénk, érdemes egy kicsit átgondolni a cselekményt.
Második leggyakoribb probléma a kompozíció! Úgy gondolom, ehhez nincs szükség drága fényképezőgépre, csak némi odafigyelésre, kreativitásra és igényességre. Miután figyelembe vettük a fényviszonyokat és meghatároztuk a helyszínt, ne legyünk restek odafigyelni a környezetre. Egy hallal való fotózásnál a legfontosabb a főszereplő, azaz maga a hal. Ezt szeretnénk elsődlegesen bemutatni, neki kell a figyelem központjában állni. Egy képen mindig a hal a legfontosabb, majd a kifogója és végül a háttér. Ezt a három dolgot kell harmóniába hozni a kompozíció megtervezésekor. Érdemes választani egy szép hátteret, mielőtt elkezdenénk kattogtatni. Ne legyen a háttérben, ha lehet, csak a természet, mivel a horgászat is ezzel van szoros kapcsolatban. Ne legyenek a háttérben botok, rod-podok, vödrök, üvegek stb. Nem találom esztétikusnak a whiskys üveget egy fotón, vagy sörös dobozt.
Tehát, ha megtaláltuk a megfelelő hátteret, a fény is ideális, már csak egy dolog van hátra, a megfelelő „tálalás”, vagyis a megörökítendő alanyunk ízléses bemutatása. Itt arra gondolok, hogy nincs szükség a halunkat nagyobbnak láttatni, mint amilyen valójában. Ízléstelennek és nevetségesnek tartom a kamerába tolt hal fotóját. Kicsit ez olyan számomra, mint amikor valaki nagyot mond. Ezzel legfőképpen magunkat csapjuk be.
A mai digitális világban már mindenki számára elérhető távolságban van egy olyan gép, amivel lehet szép fotókat készíteni. Nem arra kérek minden horgászt, hogy azonnal iratkozzon be egy fotó tanfolyamra, hisz én sem járok, de néha elborzadok egy-egy internetre feltöltött kép láttán. Úgy látom, hogy a magyar horgásztársadalom csak nagyon lassan fejlődik és építi ki kultuszát. De tartja a mondás ,,Lassú víz partot mos”! Ezért mindenki a saját örömére kicsit áldozzon több időt egy szép kép elkészítésére, és higgye el mindenki, hogy évek múltán jövünk rá, hogy megérte!
Ui: Csodáljuk meg nyugati szomszédaink fotóit, és próbáljunk meg tőlük ellesni egy-két trükköt, hisz tanulni sohasem késő!
Minden olvasónknak szépen megörökített emlékeket kívánunk!
Folytyik Zoltán és a Pontycentrum csapata