Késő nyári, vagy inkább már kora őszi háromfai horgászatom igen furán alakult. Alapjában véve a háromfai horgásztó nem egy egyszerű pályának mondható , amit még a törpeharcsa jelenléte is nehezít, de amire nem is gondoltam, az a túra hetét jelentősen befolyásoló időjárás volt. Szakadó eső, hideg és meleg frontok váltakoztak szinte napszakonként, gyakorlatilag minden jelen volt ami nehezítheti a halfogás esélyeit.
Az itteni horgászataimat, most is a halak keresésével kezdtem, csak ültem a parton, illetve a csónakban a tökleveles sűrűjében, és próbáltam észrevenni, hol járhatnak a pontyok. Figyeltem a jeleket, kerestem a töklevél szárak rezdüléseit, a túrásokat, és az ugrásokat. Mivel itt a pontyok az eddigi tapasztalataim szerint nem vonulnak vándorolnak nagy területeken, így sokkal gyorsabban tudunk sikereket elérni, ha szánunk rá időt, és próbáljuk fellelni a hollétüket.
Csalizás tekintetében a tigrismogyoróval kezdtem a horgászatot, a törpeharcsa jelenléte miatt, de természetesen tartaléknak hoztam magammal néhány fajta bojlit is, hogy tudjak kísérletezni.
Első körben mind a négy botomra tigrismogyorót csaliztam, de a várt eredmény sajnos elmaradt. Két nap alatt 1-1 halat sikerült fognom. Így elkezdtem a kisérletezést a bojlikkal. Nagyon érdekes volt, hogy a helyet nem változtattam, csak a csalikat, és szinte pár órán belül több kapásom is lett.
Majd ismét fél nap csend, a frontok jöttek mentek, nehezítve ezzel a horgászatot. De ami még nehezebbé tette a túrát, az a törpeharcsa volt. Voltak napszakok, amikor szinte 2-3 óra alatt ledarálták a bojlikat, de volt hogy hozzá sem nyúltak. Sajnos ezt mindenképpen ellenőrizni kellett, így 3-4 óránként minden botot frissítettem. Volt hogy a botok újrahúzását követően 1 órán belül kapás volt, de ha 3 -4 óra után nem volt mozdítás, akkor szinte 100% , hogy a bojlinkat lerágták a kis fekete ördögök
Végszerelékem tekintetében itt is a terepviszonyokhoz mérten a lehető legegyszerűbbet próbáltam használni, törekedve a hibalehetőségek minimalizásárta. Említésre méltó dolog, hogy a túra alatt nem volt halvesztésem. Bevetésre kerültek a Nash új előkezsinórjai, az Armolink, és a bevonatos Combilink is, melyek tökéletesre vizsgáztak, a horgok a kemény tökleveles pálya és az amurok miatt a nagy öböllel rendelkező Nash Gaper névre hallgattak. Erről a horogról azt kell tudni, hogy rövid szárának és hatalmas öblének köszönhetően biztosan tartja a halat, még a keményebb fárasztáskor is!
Sokat gondolkoztam, hogy elhagyós vagy fix végszereléket használjak, végül az utóbbi mellett döntöttem, mivel a töklevél már nem volt olyan erős, így nem volt indokolt az ólomelhagyós módszer.
Összességében ismét egy emlékezetes túrán vagyok túl, melyben nem a Háromfai töklevelek adták most a nehézségeket, hanem az időjárás változatossága befolyásolta nagyban a halfogást. Voltak napok amikor hatalmas esővel kellett küzdeni, volt amikor a fülledt meleggel kellet felvenni a harcot, és ezek a tényezők 2-3 óránként váltakoztak.
A halak kapókedvét nagyon nagy mértékben befolyásolták, de ami említésre méltó mindenképpen, 9 kg-os volt a legkisebb kifogott pontyom. Próbálkoztam a bojlikat védeni zsugorfóliával a törpeharcsák elől, de sajnos ez sem bizonyult tökéletes megoldásnak, mivel addig forgatták, próbálták lerágni a befóliázott csalikat, hogy felakasztották magukat a horgunkra.
Ami a legjobb megoldás volt, az a 4 óránkénti frissítés, de el lehet képzelni, ez a töklevelesben milyen munkát jelentett. Sajnos vannak helyzetek, amikor nagyon meg kell küzdeni minden halért, nem elég megtalálni, becserkészni szeretett pontyainkat, a kapás után még a tereppel is meg kell küzdeni, és amibe mi sajnos nem szólhatunk bele, az az időjárás. Frontokkal tarkított napokban még nehezebbek a horgászatok. De gondoljunk bele, milyen unalmas is lenne a pontyhorgászat, ha mindig minden olyan simán menne, és minden horgászatkor sikeresek lennénk.
Csörgő Tamás